Mielőtt a zeneterápia elméletére térnék, megpróbálom egy anekdotával elmagyarázni, mi az a zeneterápia. Nem lesz pontos, hiszen minden anekdota "sántít", de mégis  jól megközelíti a valóságot.

Négy embert láthatunk egy uszoda négy egymás meletti pályáján. Az elsőn egy élsportoló úszik, aki gyönyörű mozdulatokkal edzi magát, fejleszti képességeit, célja a jó versenyeredmény elérése. A második pályán egy tanuló úszik, aki oktatója utasításait igyekszik betartani, meg akar tanulni úszni, talán a szülei, esetleg a maga késztetésére. A harmadik pályán egyedül esetleg társaival úszik valaki, aki élvezi az úszást, talán kikapcsolja, pihenteti, felüdíti az aktív foglalatosság, netán meg akarja őrizni egészségét. A negyedik pályán úszó, talán utcai ruhában van, szinte fuldoklik a vízben, de ő is ki akar érni a partra mihamarabb, azonban eltér a motivációja. Amikor megkérdezi a riporter, miért úszik, ő csak annyit mondott: én pedig azt szeretném tudni, ki lökött be engem a vízbe? Az első pályán úszó megfeleltethető a profi zenésznek. Egész életében erre a pályára készül, sok időt, energiát áldoz ennek a célnak. A második pálya úszója talán egy zenetanár. Számára is fontos a zene, de mellette is. A harmadik versenyző egy amatőr zenész lenne, aki szabadidejében, kedvtelésből, a zene puszta élvezetéből és talán barátok miatt zenél, énekel. A negyedik számára pedig terápia. De amíg ez az úszó a vízben kapálódzva az életét menti, addig a terápiában minden segítséget megkap, hogy felkészüljön és eredményesen átérjen a túlsó partra... És fontos az is, hogy ő maga talán nem tehet róla, hogy vízbe dobták...

Bizony, jó néhányan érezzük magunkat úszni nem tudó fuldoklónak, akit nem ért meg a környezete. Talán önmagunkat sem értjük meg. Kellenek olyan társak, akik megértenek. A problémánkat talán nem tudjuk elmondani, vagy ha el is mondjuk, mások nem értik, nem érzik azt. Így hát ahelyett, hogy önmagunkról beszélünk, inkább közösen zenélünk, játszunk. A folyamatban úgy is megérzik a többiek, hogy mi a bajunk. Megértenek, elfogadnak, támogatnak minket. Sőt valami különlegeset alkotunk közösen, melynek sikeréből közösen is részesülünk. A közösség, az azonos célból létrejött csoport egy különleges megtartó erő. Ebből az erőből mi pedig mindnyájan részesülünk, és továbblépünk a megrekedt állapotunkon. Az élmények pedig begyógyítják sebeinket....

Zeneterápiás Világszövetség Klinikai Gyakorlati Bizottsága az 1996-ban, Hamburgban megrendezett Zeneterápiás Világkongresszuson:

“Zeneterápia során a képzett zeneterapeuta, egy tervezett folyamatban használja a zenét vagy zenei elemeket (hang, ritmus, dallam, harmónia) annak érdekében, hogy elősegítse a kommunikációt, kapcsolatokat, tanulást, kifejezést, mobilizációt, szervezést, szerveződést. Ezek mellett pedig terápiás hatást gyakoroljon fizikai, emocionális, mentális, szociális és kognitív területeken. A zeneterápia célja, hogy az egyén lehetőségeit feltérképezze és/vagy sérült funkcióit helyreállítsa, így jobb intrapszichés és/vagy interperszonális integrációt tegyen lehetővé, s a prevenció, rehabilitáció vagy kezelés következtében a személy minőségileg jobb életet élhessen.”

A zeneterapeuta tehát

a primer prevenció, azaz a megelőzés (a magzati fejlődés befolyásolása, kreativitásfejlesztés, konfliktuskezelés, kommunikáció, mentálhigiéné, személyiségfejlesztés, egészségnevelés és pedagógia stb.) keretében a testi, lelki, szociális betegség megelőzésében a zeneterápia eszközeivel vesz részt azáltal, hogy önismeretet és személyiségfejlesztést nyújt.

a szekunder prevenció (gyógyítás, pszichoterápia, reedukáció) keretében a testi, lelki, szociális zavarok és rendellenességek (betegségszintet elérő állapotok) kezeléséhez, az egészség-helyreállítás folyamatában a zeneterápia és a zenei pszichoterápia eszközeit alkalmazza.

a tercier prevenció (rehabilitáció, korrekció, utókezelés, hospice) a betegség következtében létrejött állapot visszaállításában, az egészséges vagy azt megközelítő szint elérésében, ill. a halálba kísérésben.

a gyógypedagógia keretében a sérült funkciók korrekciójában, valamint a kompenzatorikus átszerveződés folyamatában (pl. látásvesztés estén a hang utáni tájékozódás, vagy a hang tulajdonságainak kommunikációt segítő voltának megtanítása, ill. mozgássérült mozgás – tanulásának, a mozgássor folyamatosságát zenével, ritmussal való segítésénél) zeneterápiás és zenei pszichoterápiás eljárásokat alkalmaz.